Nálunk mindenki okos (következésképpen a többiek hülyék), de ennek ellenére valahogy mindenkinek van valami gondja, siráma. Akinek nincs az gyanús. Aki azt mondja, hogy még tanulnom, tapasztalnom kell, az gyanús... Mindenki szakértő, és mindenkitől a megváltást jelentő megoldást várjuk.
A blogon annak a gyökereit próbálom meg boncolgatni, hogy az egyébként okos, ügyes tehetséges magyarok együtt miért nem tudnak elég hatékony társadalomként működni – mi is az a magyar „mocsár”, amire sokan panaszkodunk. Elsőként néhány intézményesült problémánkat villantanám fel, egyre inkább az egyéni önérvényesítési problémák irányába haladva, a végén pedig összegzésként "elitünk" okosságai veszem górcső alá.
Intézményekkel szembeni csodavárás és bizalmatlanság
Egyik legjellemzőbb közös tulajdonságunk, hogy szinte minden előrejutást intézményesített keretek között tudunk csak elképzelni. Ez persze egy bizonyos mértékig természetes, például diplomát csak a felsőoktatásban lehet szerezni (tudást már nem biztos), a közrendet alapvetően az állam tudja fenntartani, bizonyos fejlesztő-fenntartó tevékenységekben is elengedhetetlen a jelenléte. Ugyanakkor ennek a jelenlétnek a személyes sorsunkra vonatkozó hatásait – a múlt örökségeként – túlbecsüljük. A diploma nem jelenti automatikusan, hogy jól fizető munkád lesz, az állam által adott kedvezmények nem járnak, hanem jutnak (minél többféle, annál kevesebbet ér, és annál kevesebb dologra jut), egy hivatal pedig nem tud az egyéni problémákra személyre szabott megoldásokat adni. Persze nem mondom, hogy a magyar állami szervek kiválóan végeznék a munkájukat, elég megnézni pl. bármely munkaügyi hivatal ténykedését. Tehát a felsőbb szervekkel való elégedetlenség részben indokolt, ugyanakkor olyan esetben is tőlük várjuk a megoldást, amikor az rajtunk múlik – a „kudarc” után pedig még inkább bizalmatlanok vagyunk velük szemben. Ennek van egy negatívabb olvasata is – szarul működő hivatalokban, intézményektől várjuk, hogy megoldják a problémáinkat – miért is? Panaszkodunk, hogy szar a vasút, de minden lehetséges kis kedvezményt igénybe veszünk, függetlenül attól, szükségünk van-e rá – miért is? Természetesen ez nem működik – de sebaj, mert mindig van valaki, aki megígéri, hogy azonnal változtat ezen.
Személyekkel kapcsolatos csodavárás
Valahogy az a megoldás itthon nem dívik, hogy megvizsgálunk egy problémát, kiértékeljük a megoldásokat, és szépen fokozatosan, következetesen végrehajtjuk a változásokat. Mindez az egyéni karrierépítésre, előrejutásra is igaz. Nem, mindenkinek egyéni csodareceptje van, és kizárólag csak az tud működni. Ha valaki pozícióba kerül, azonnal alkalmazni kezdi ezt, tekintet nélkül a körülményekre. Minél nagyobb a szar, annál jobban elfogadjuk a „csodarecepteket”, melyek egycsapásra megoldják a munkanélküliséget, pénztelenséget stb. Még akár működhetne is, ha nem várnánk azonnal eredményt, ami persze nem következik be, így váltunk az új csodadoktorra. Olyan politikus/szakember nálunk nem lehet sikeres, aki nem ígér csodát.
Folytatása következik.
